Drasztikus svájci monetáris lazítás ellenére sem csökkentek a hiteltörlesztések részletei. Ennek okainak néztünk utána.

 A svájci referencia forrásköltség hiába csökkent 2.6%-kal, az országkockázati prémium ugyanezen időszak alatt több, mint 5.5%-kal ugrott meg.
Az anyabankok szintjén általánosan jelentkező forrásszűkösség, valamint a partnerkockázati prémium piaci beárazódása és a magyar országkockázat megugrása összességében bőven ellensúlyozta a svájci jegybank kamatvágási kampányának hatását -  miért nem követik a frank alapú hitelek kamatai a svájci kamatcsökkentést.

A svájci 3 hónapos LIBOR irányadó pénzügyi referenciaértéknek tekinthető, ami megmutatja, hogy a svájci forrásköltségek hogyan változnak. A svájci jegybank 2008 október 8. óta 250 bázisponttal, drasztikusan 0.25%-ra csökkentette az irányadó rátáját (100 bázispont egyenlő 1 százalékponttal). A 3 hónapos CHF Libor célsáv értéke így ennek megfelelően 0.00-0.75%-ra esett (a 0.25%-os ráta ennek a sávnak a célértéke). A 3 hónapos CHF Libor, ami alapvetően leköveti és igazodik a jegybank célértékéhez az október eleji 3,1%-os csúcsáról egészen 0.45%-ig mérséklődött március közepére. Ez ténylegesen rendkívüli mértékű monetáris lazítás igen rövid idő alatt, ami önmagában akár a hitelkamatok csökkenését is lehetővé tehetné.

A világban azonban egy eddig soha nem látott mértékű pénzügyi krízis tombol és a második világháború óta nem tapasztalt válságba merült a globális gazdaság. A Bloomberg vagy a Reuters terminálokon, a British Bankers’ Association által összegyűjtött jegyzések alapján minden nap 11 órakor hivatalosan közzéteszik a svájci 3 hónapos Libor értékét. "Békeidőben", azaz a Lehman bedőlése előtti korszakban még ezen az értéken lehetett forráshoz jutni. A pénzügyi válság által gerjesztett, külföldi bankok közti bizalmatlanságnak betudhatóan, azonban jelenleg ennél a referenciaértéknél a piacon már csak magasabban lehet forrást kapni. A partner és hitelezési kockázat beárazásával csak bizonyos plusz prémium kifizetésével lehet forráshoz jutni. Ennek értéke ez elmúlt időszakban megközelítőleg 40 bázispontra tehető. A svájci jegybank monetáris lazítása így csak korlátozottabban érezhető. Ez azonban még a kisebb probléma.

Az országkockázati prémium

Szintén a gazdasági válságnak betudhatóan az egyébként is rossz magyar makrogazdasági fundamentumok 2008 végétől már drasztikusan romlani kezdtek és a külső egyensúlyi helyzet stabilizálása érdekében már IMF hitelfelvételhez folyamodott az ország. Ezzel párhuzamosan a nemzetközi befektetők érezhetően átárazták a Magyarországhoz kapcsolódó rizikó faktorokat. A svájci 3 hónapos Libor csökkenésével párhuzamosan a magyar országkockázat drasztikusan megugrott. A CDS szpredek által árazott egy éves országkockázat a tavaly szeptember előtti átlagos 50 bázispontról (0,5%-ról) februárra 600 bázispontos (6,0%-os) érték fölé ugrott és jelenleg is a közelében tartózkodik. A forrásköltségek kalkulálásánál ez az érték (+600bp), mint prémium közel egy az egybe beépül, így nemhogy olcsóbbá, de itt Magyarországon általánosságban sajnos drágábbá válik a finanszírozás. Így a svájci referencia forrásköltség hiába csökkent 2,65%-kal, az országkockázati prémium ugyanezen időszak alatt több, mint 5,5%-kal ugrott meg. Nem beszélve a globális pénzügyi válság miatt kialakult partnerkockázati prémiumról és a nemzetközi piaci szereplők egyébként is lényegesen megcsappant likviditási helyzetéről. Az anyabankok szintjén általánosan jelentkező forrásszűkösség, valamint a partnerkockázati prémium piaci beárazódása és a magyar országkockázat megugrása összességében bőven ellensúlyozta a svájci jegybank kamatvágási kampányának hatását.

Ez az a prémium, ami alapvetően drágábbá teszi a forrásköltségeket és így a hitelkamatokat.
A világban azonban egy eddig soha nem látott mértékű pénzügyi krízis tombol és a második világháború óta nem tapasztalt válságba merült a globális gazdaság.
A nemzetközi befektetők - a pénzügyi válság hatására - átárazták a Magyarországhoz kapcsolódó rizikó faktorokat. A svájci 3 hónapos Libor csökkenésével párhuzamosan a magyar országkockázat drasztikusan megugrott. A 2008 szeptember előtti átlagos 50 bázispontról 0.5%-ról februárra 600 bázispontos (6.0%-os) érték fölé ugrott és jelenleg is a közelében tartózkodik.

A forrásköltségek kalkulálásánál ez az érték (+600bp), mint többlet költség jelentkezik egyes bankok számára, így Magyarországon nemhogy olcsóbbá, de sajnos drágábbá teszi a CHF finanszírozást. A svájci referencia forrásköltség hiába csökkent 2.6%-kal, ha az országkockázati prémium ugyanezen időszak alatt több, mint 5.5%-kal ugrott meg.

A gyengülésben szerepet játszhatott a lengyel euróövezeti csatlakozással kapcsolatos bizonytalanság, miután a kamatpolitika további mozgásterét egyfelől a gazdaság visszaesése, másfelől az árfolyam gyengesége két irányból is korlátozza. A térség devizáinak tegnapi leértékelődésében szerepet játszott, és vélhetőleg szerdán is hatott, hogy Szlovákia nem támogatja az ERM-II-es csatlakozási feltételek könnyítését.

A hangulatot a március 20-án, Budapesten tartandó találkozó pozitívan befolyásolhatja, a munkatanácskozáson az osztrák, a cseh, a lengyel, a szlovák és a szlovén jegybank vezetője vesz majd részt az MNB elnökével együtt. Egy esetleges összehangolt cselekvésről szóló hír erősítheti a forintot is, de az elemzők nagyon kicsi valószínűségét látnak egy 290 alatti euró/forint kurzusra rövid távon.

forrás: /www.portfolio.hu

Címkék: árfolyamnyereség, Lakáshitel