Az első hónapok tapasztalatai alapján komoly érdeklődés van a kamat-, osztalék- és árfolyamnyereség-adó megtakarítására lehetőséget adó tartós befektetési szerződések iránt. A bankoknál és befektetési szolgáltatóknál több ezer számlát nyitottak az első hónapokban az ügyfelek.

A tartós befektetési szerződés (TBSZ) banki alkalmazása

Ha tartós befektetési szerződést (TBSZ) kötünk, majd a TBSZ-számlán tartjuk a megtakarításainkat, akkor három év után 20 százalék helyett csak 10 százalékos tőkejövedelemre kivetett adót (kamatadót, vagy árfolyamnyereség adót) kell fizetnünk, öt év befektetés után pedig 0 százalékra csökken a kulcs. Röviden ennyi a 2010-től bevezetett TBSZ-szabály, amit minden tőkepiaci szereplő pozitívan ítél meg.

Egyáltalán nincsen a köztudatban az, hogy kétféle TBSZ-szerződés létezik, a betéti és az értékpapírszámla, és ezek között az ügyfelek nem tudnak átjárni.  Vagyis a bankoknál kétféle számla nyitható, a bank által kínált betétjellegű megtakarítások betétszámlán, míg az állampapírok, befektetési jegyek, részvények, egyéb kötvények értékpapírszámlán érhetők el.

Valamennyi megtakarítás típus esetén közös, hogy a hozamokat három év után a 20 százalék helyett csak 10 százalék adó terheli, míg 5 év után a befektetések hozamai teljesen adómentesek. Számlát minden szerződéstípus esetén legkevesebb 25 ezer forint elhelyezésével lehet nyitni, oda csak készpénzt lehet elhelyezni, és a későbbiekben is csak forintalapú eszközt lehet vásárolni.

A befektetés legelején döntést kell tehát hozni: az értékpapírok széles választékában bízunk és azok közül mazsolázgatunk az elkövetkezendő három évben, vagy csak az adott bank betéteiben bízunk, átjárás nincs. Márpedig az elmúlt időszakban arra is volt példa, hogy a bankok akciós betétei voltak a kiemelkedő hazai befektetések, de arra is, hogy állampapírok vagy éppen részvények.

Két módon lehet ugyanis hibázni. Vagy azzal, ha nem jól mérjük fel, hogy mekkora összeget tudunk a számlán tartani. Vagy pedig úgy, hogy a számlatípust választjuk meg rosszul. Az ugyanis vesztesnek érezheti magát, aki ki tudna tartani három-öt évig a befektetése mellett, csak éppen időközben a befektetés jellegét meg szeretné változtatni, betét helyett például állampapírokra váltana. Ő ugyanis adót fog fizetni, noha megfelelő számlatípus-választásnál lehetősége lett volna megspórolni azt.

Egy forintot sem vehetünk ki

Hasonló a helyzet a részleges számlafeltöréssel. A TBSZ-számla technikailag egy alszámla, ha pedig erről a moratórium időszakában akár csak egyetlen forintot is felveszünk, akkor a számlán tartott teljes összegre elvész az adókedvezmény. Ez ellen többféleképpen védekezhetünk.

Ha valaki ötmillió forintot helyez el egyetlen szolgáltató egyetlen TBSZ-számláján, akkor egy esetleges kisebb likviditási zavar esetén is az egész összeg adókedvezményét kockáztatja. Ugyanakkor, ha valaki a család öt tagja nevében köt egy-egy millió forintos számlát, akkor egy kisebb feltörésnél csak egy egység adókedvezménye úszik el.

 Hasonlóképpen segíthet, ha egy ember több szolgáltatónál köt kisebb összegekre TBSZ-számlát, a számlák megnyitáshoz azonban szükséges egy  lakossági forintfolyószámla.

A felhalmozási időszak után 500 forint/hó a számlavezetési díj, ha pedig az ügyfél a számlanyitástól számított egy éven belül szünteti meg a számlát, akkor 5000 forint a számlabezárási díj. Ezenkívül a bank sztenderd pénzforgalmi díjai az érvényesek.

Egy adott szolgáltatónál egy adott évben egy magánszemély azonban csak egyetlen számlát köthet, azaz nem tudja több számla segítségével megosztani megtakarításait.
 

Számlanyitási- és vezetési kondíciók itt.